Beviszik a beteget, három-négy nap múlva felfekvéses lesz, mert ritkán cserélik... - Kezdte a sokéves tapasztalattal rendelkező ápoló. - Addig, amig ott volt a néni, otthon ápolták, nem volt semmi gond. Bevittük a kórházba, és az ötödik napon haza kellett hozni, mert felfekvéses lett. Tiszta seb. Nem tehettünk mást...

Otthon ápolással részben helyre tudtuk hozni, részben. A kórházban kevés az ápoló személyzet, és nem tudják olyan gyakran cserélni a betegek pelenkáját. Odateszik a beteg elé az ételt, és ha nem tud enni, mennek tovább. Az ápolóknak nincs annyi idejük, hogy órákig etessék a beteget. Több személyzet kellene. Nem az ápoló a hibás, mert kevés idejük jut a betegre. Kevesen vannak. Több ápoló kellene, több becsületes ápoló.

És mi történt a nénivel?

Hazavittük, otthon még ápoltuk pár hónapig, kezeltük a sebet. Szakápolót is igénybe vettünk, de a seb nem gyógyult be.

Amikor bekerült a kórházba, nem volt felfekvése?

Nem volt.

Sokáig volt ágyban fekvő beteg mielőtt kórházba került?

Elég sokáig, és mikor kórházba került, akkor alakult ki a felfekvése. Mindig mélyebb lett, nagyon ronda, és nem lehetett kigyógyítani belőle.

Nagy fájdalmai voltak?

Sokat szenvedett, szinte a csontjáig hatolt. Ez nagyon nagy fájdalom. Kapott fájdalomcsillapítókat, de ennek ellenére... Azért vitték be, hogy infúzióval kicsit feljavítsák, és ez történt. A beteggel nincs idejük foglalkozni. Az etetés, a csere... Egy órán át etettem, de ott nem úgy van. Fél napig abban a pisis, kakis pelenkában... Utána nagyon sokat szenvedett szegény.

Mielőtt bevittük, délelőttönként sétáltam vele. Kenőcsöket írtak a fájdalomra neki. A fia úgy gondolta, hogy a kórházban infúzióval feljavítják, és ilyen rövid idő alatt elkezdett romlani az állapota. Vihették volna otthonba is, de ott is ugyanazok az állapotok vannak.

Otthonban is megfordult?

Nem, csak hallomásból tudom, hogy ott sincs elég személyzet, aki órákig etetné a beteget. Az ápolási osztályon ugyanez a helyzet.

A néni is az ápolásin volt?

Nem, egy ismerősöm édesanyja, ő volt ott. Pénzt adott az orvosoknak, hogy tartsa bennt az ápolásin még pár napig, és közben a mama meghalt és nem kellett otthonba vinni.

Nem ez az első ilyen történet. Több száz ilyen eset lehet...

Száz? Több ezer is. Benyugtatózzák őket, hogy ne mocorogjanak, és így könnyebb nekik. Fekszenek, és alig mozognak. Azért olyan kábultak és félrebeszélnek. Mitől beszélnének félre? A gyógyszerektől. Annyi ilyen eset volt... A biztonsági őr édesapja is...

Ő miért került oda?

Éjjel fájlalta az ágyékát. Aztán bekerült a kórházba, és nem adtak neki enni, hogy vizsgálatokra viszik. És két nap alatt úgy legyengült, hogy nem tudott az ágyból felkelni.

Ezt ő mesélte?

Igen, a fiának elmondta, mit csináltak vele. Két hét alatt úgy tönkrement, hogy meghalt. Két hét! Mindenki megrökönyödött. Mikor otthon még mennyit sétált!

Milyen betegséget állapítottak meg nála?

Semmi konkrétat nem derítettek ki. Idős volt. Ennyi a kórházakról. Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan. És ez így is van!

Az otthonban is, barátnőm mesélte. Ő is gondozó volt az otthonban. Helyettesített. És ott is van olyan munkatárs, aki a betegeket semmibe sem nézi. Ezt ő mondta. Olyan ápolók vannak, hogy azt mondják, hogy mindegy nekik, úgysem tudják, mi zajlik körülöttük. Érdekes, a kedvességet mindegyik beteg észrevette! Észrevették, ki a kedvesebb, és ahhoz mentek. A barátnőm fogta a kezüket, és ha teát kértek, hozott nekik. Segített nekik enni.

Azt nem tudom, az ilyen ember, aki nem becsüli az idős, beteg embereket, az miért megy ilyen helyre dolgozni. Annak nem ott van a helye.

Talán csak a megélhetés miatt mennek oda.

Elképzelhető. Hogy legyen munkahelyük. Tiszta lelki beteg volt a barátnőm. Azt mondta, ne tudd meg, milyen emberek vannak ott! Ezt mondta. Ezek igaz történetek.

Joomla templates by a4joomla